Állandóan leszakad eszközünk a hálózatról, vagy nem is tud csatlakozni, ki kell húzni a router a probléma megoldásához és így tovább…
Sajnos ezek a problémák már mindenkinél ismerősek, és gyakoriságuktól függően az ember együtt él velük és bosszankodik, pokolba kívánja az egész Marconi féle kócerájt.
Pedig a legtöbb esetben egy kis beállítással lényegesen használhatóbbá tehető a rendszer. A WIFI adó beállításaiban a gyártó alapértelmezése szerint automatikusan választ csatornát a rendelkezésre álló tartományból. Ez ráadásul azt jelenti, hogy ezt az automatizmust bizonyos időközönként megismétli az eszköz. Amikor ez történik voltaképpen a rádióadó azt figyeli, hogy melyik a legkevésbé használt csatorna, és ha az eltér a jelenlegitől akkor átvált arra. Ez a lépés garantáltan a kliensek leszakadásával jár és néhány másodperc kiesést eredményez.
Azt kell észrevenni, hogy ha sok eszköz van így beállítva, ami nem ritkaság, akkor ezek a berendezések kényszerűen átkergetik egymást egy másik csatornára, és ez folyamatos csatornaváltásokat eredményez. Ezt elkerülni úgy tudjuk ha ezt a funkció kikapcsoljuk és beállítunk egy fix csatornát az eszköznek. A szabad csatornákat egy okos telefonnal is tudjuk ellenőrizni, az áruházakban Wifi Spy, Wifi Scanner, Wifi analyzer névre hallgató alkalmazásokkal. Így pontosabb képet kaphatunk a PILLANATNYI WIFI terheltségről, ha ezt nem akarjuk, teljes nyugalommal beállíthatunk 3-9-ig bármelyik csatornát. Ha több adónk van állítsunk be nekik különbözőt úgy hogy legalább 3 legyen a különbség két csatorna között.
A másik probléma a rosszul megválasztott vagy használt eszköz. Ez nagyáltalánosságban azt jelenti, hogy egy irodában ahol 8-10 aktívan kapcsolódó eszközünk van, de ehhez otthoni felhasználásra szánt routert használunk, akkor már erősen feszegetjük az eszköz korlátait. Ilyenkor nem megoldás még egy otthoni eszköz bekerül, mert ennek a végeredményeként egy nem biztonságos, megbízhatatlan és felügyelhetetlen eszközarzenállal fogunk rendelkezni, ami még nagy valószínűséggel olcsó sem lesz. Ilyenkor javasolt szakszerű segítségét kérni üzleti felhasználásra szánt bővíthető megoldásokkal kapcsolatban.
A végső tanácsunk pedig az, a vezeték nélküli hálózat használatát minden olyan esetben kerüljük ahol az nem indokolt. Az irodai munkahelyek lehetőség szerint legyenek vezetékesen megoldva még laptopok esetén is. Természetesen a WIFI kényelmét élvezhetjük, de sem megbízhatóságban, sem teljesítményben, sem biztonságban nem veszi fel a versenyt a vezetékes hálózattal.
Nagy általánosságban elmondható, hogy az irodai felhasználású számítógépek kiválasztása során kevés tényleges kérdés szokott felmerülni. A számítógép rosszul megválasztott konfigurációja folyamatos fejtörést okozhat a használójának befolyásolva ezzel a munkafolyamatok hatékonyságát.
A gép teljesítményét alapján:
Intel i5 2 magos processzor (vagy azonos kategóriájú AMD)
Az i5-ös processzornál gyengébbet nem érdemes beszerezni, mert ennek a számítási teljesítménye biztosítja, hogy a gép akár 5 éven túl is használható legyen.
4 GB memória
A 4 GB memória elégséges, de ne késlekedjünk 8 GB-ra, ritkább esetben 16 GB-ra bővíteni, ha nagy méretű táblázatokkal, sok oldalas PDF-ekkel vagy prezentációkkal kell megburkoznia a gépnek.
120 GB adathordozó
Ekkora tárhelyen a legtöbb operációsrendszer, irodai alkalmazáscsomaggal és egyéb kiegészítő programokkal kényelmesen elfér, a céges vagy magánjellegű adatok tárolását lehetőség szerint NE PC-ken oldjuk meg, hanem kiszolgálókon.
Nagy 3D teljesítményű videokártya a szinte biztos, hogy szükségtelen, hacsak nem 3D modellezés, tervezés, videó feldolgozás a cél.
Ritkán előfordulhat, hogy a számítógépnek csatlakoznia kell különböző eszközökhöz pl. riasztó, beléptető, régi nyomtató, vagy pénztárgép. Ekkor lehet, hogy olyan csatlakozókra van szükség, amiket az új gépekről rendre lehagynak (COM, LTP, PS/2). Ilyen esetben javasolt olyan modellt keresni amiben ezek elérhetőek, vagy kártyával bővíthetőek. Az USB-s átalakítókkal sajnos nem minden régi eszköz és alkalmazás kommunikál.
Mindezek figyelembe vételével hosszútávon megbízható munkaeszközt kaphatunk.
Az elképzelés mindenkinek ismerős, és azzal is tisztában van, hogy ez lehetetlen. Mégis ha adott egy probléma, kialakulhat olyan szituáció ahol valahogy a szerepek már le vannak osztva. És csak a végén lehet tudni, hogy vígjátékról, burleszkről vagy drámáról beszélünk.
Akár az informatikától is elvonatkoztathatnánk, de az a célunk, hogy kifejezetten ebből a szempontból közelítsük meg a kérdést.
Az informatikai hardverek és szoftverek árazása nagyon hektikus tud lenni, de azért vannak alapvetések.
Az egyik partnerünktől például pontosan tudjuk, hogy egy ugyanazon funkciót ellátó mikroelektronikai alkatrész közül egy 10 centes és egy 18 centes között akár 30 szoros élettartam különbség is lehet. Ha az eszközpiac alsó árszegmenséből válogatunk, akkor kis túlzással biztosak lehetünk benne, hogy 10 centes alkatrészekből áll a berendezés. Valamint egy PC-nek szánt eszköztől se várhatjuk el, hogy 7/24-es folyamatos üzemben megbízhatóan és csúcsteljesítményen üzemeljen. Tehát javasolt, hogy válasszunk célirányosan üzleti modellt (ez nem marketing címke) és kiszolgáló egységet, ha épp arra van szükség, mert olcsó húsnak itt is híg a leve.
Szoftverek esetében az az alapigazság, hogy Enterprise megoldást csak Enterprise árért fogunk kapni. Az ingyenes vagy olcsó programcsomagok tökéletesen kiszolgálhatják az igényinket bizonyos mértékig, de pontosan ismernünk kell a korlátaikat, a célprogramok árát fizessük meg, meg fogja érni.
A szakemberek esetében pedig még mindig találó a kalapácsos Zsiguli szerelő, amikor nem azt fizetjük meg, hogy rácsap a motorra, hanem hogy tudja, hova kell csapnia. Amikor csak lehet, igyekezzünk kerülni a kísérletezést, mert az eltöltött idő lehetséges, hogy már régen kitermelte volna egy specialista óradíját.
Ha három dolog összeállt, akkor már csak azt kell kitalálni, hogy egyáltalán milyen berendezésre van szükségünk az űrhajóból, mert hogy nem kell egy komplett űrhajó az biztos. Hatalmas összeget spórolhatunk azzal, ha az üzleti modellünk mellé informatikai koncepciót tudunk felvázolni 5, 10 éves távlatban az alábbi támpontok alapján.
Milyen informatikai szolgáltatás kisesét tudunk tolerálni?
Mekkora adatmennyiséggel dolgozunk?
Hány felhasználónk van? (lehet alkalmazott, ügyfél, webhely látogató)
Mik a munkaerő-piaci trendek? (az elsődlegesen irodai környezetben dolgozók esetében, például terjed a távmunka)
Pontosan hol és milyen adatokat/hozzáférési pontokat védünk?
Mi nem működik jól?
és a többi…
Ezekre a kérdésekre válaszoljunk a jövőbeni terveink alapján is azokban az időtávokban, amiket tervezünk és máris kész lesz az IT koncepció. Amit már elég pontosan be lehet árazni.
Véleményem szerint ez egy olyan technológia váltás, mint a CD és a magnókazetta esete.
Még drágább az SSD, de folyamatosan csökken az ára. Rendszer lemeznek már mindenképpen megéri SSD-t tenni a gépbe, mert olyan szinten lecsökkennek a betöltési idők, hogy szinte azonnal reagál minden utasításra a számítógép.
Nagy mennyiségű adat tárolására azonban, még javasolt hagyományos merevlemezt választani, mert egy Gigabájthoz kb. 1/8-ad – 1/10-ed áron jutunk az SSD-hez képest.
A hibrid megoldások (SSHD-k) célközönségét én még nem ismertem fel, de a gyártók biztos nem tévednek:) ezek árban közelebb vannak a merevlemezekhez, ellenben teljesítményben is inkább a lemezekkel közös mezőnyben tudnak labdába rúgni.
Fontos még megemlíteni, hogy a merevlemezek meghibásodásakor bizonyos esetekben olcsóbban (pár 10 000 Ft-ért) segíthetnek lementeni adatainkat a sérült adathordozókról. Ez az SSD-k esetén sokkal komolyabb műszaki felkészültséget igényel, így az adatok visszanyerése pár 100 000 Ft-ról indulhat.
Ez utóbbi költségek gondos és naprakész biztonsági mentéssel megelőzhetőek.
Előre bocsátom, hogy ez a gondolatmenet nem informatikusoknak szól.
Az elmúlt években elterjedt felhő alapú megoldások elárasztották az informatikai szolgáltatások piacát. Ez azt eredményezte, hogy a felhő (vagy Cloud) egy marketing címkévé vált, ami nélkül már nem lehet (?) megbízható szolgáltatást kínálni.
A technikai megvalósítás felől nézve a felhőt úgy lehet a legegyszerűbben körülírni, ha elképzelünk egy irodai számítógépekből összekapcsolt hálózatot. Ha egy munkát el akarunk végezni és egy (vagy néhány) gép nem üzemképes, egyszerűen átülünk egy másikhoz ami működik és ott végezzük el a feladatunkat. Tulajdonképpen a felhőben a munkát végző program vagy számítási feladat „ül le” egy üzemelő számítógép (kiszolgáló) elé, hogy a felhőhöz érkező kérést megoldja és a művelet eredményét elküldje rendeltetési helyére, legyen szó e-mailről, weboldalról, vagy éppen videómegosztóról.
A felhővel szembeni felhasználói és szakmai elvárások valójában megegyeznek.
Belátható hogy ezek mögött egy olyan struktúrát kell felépíteni, amely esetenként több száz vagy több ezer kiszolgálóból álló, földrajzilag is különálló szerverfarmokat jelent. Ez persze nem jelenti azt, hogy kis méretben nem valósítható meg jól, de minél kisebb a rendszer annál nagyobb a relatív felhasználói költsége. Elvben néhány kiszolgáló is létesíthet felhőt, de ezek teljesítménye nagyobb részben felemésztődik a felhő keretrendszer fenntartásában, mint egy nagyobb struktúra esetén.
A kisebb szolgáltatók esetén, ha meg felelnek a felhő elvárásoknak, akkor is általában a kisebb méretű megoldással találkozhatunk, aminek költségeit természetesen kényszerűen áthárítják ügyfeleikre, így a minőségnek szó szerint (fel)ára van.
A számítógépes szolgáltatások rendelkezésre állását az alapján osztályozzák, hogy éves szinten mennyi kiesés-mentes üzemóra biztosítható. Ez a legalsó minősítési szinten nagyjából 28 óra lehet évente, a legfelsőn pedig megközelítőleg 26 percet engedélyeznek. Ez persze nem zárja ki, hogy adott évben egy alapszintű minősítésű rendszer nem nyújthat abszolút 100%-os rendelkezésre állást.
Azt kell eldöntetnünk, hogy ügyvitelünk valóban igényli-e a nagyobb működési garanciát, mert a garancia emelés miatti technológia beruházás többlet költsége hatványozottan emelkedik, emelve ezáltal a szolgáltatók díjait is.